Art'14 – 2. rész: patina

Mindenki megfigyelte már, hogy a szabadtéren álló bronzszobrok idővel elszíneződnek. A tárgyakon jellegzetes kékeszöld bevonat, a patina alakul ki. A patinás szót régi, ódon értelemben is használjuk, időnként maguk a művészek hozzák létre, hogy alkotásuk régies benyomást keltsen.

Egy "patinás" bronzszobor: Arany János a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.
A kép forrása.

Kevesebben tudják, hogy a patinának védő szerepe is van: óvja a műtárgyat a további korróziótól. Azonban nem minden patina egyforma: van amelyik hatékonyabban, van, amelyik kevésbé hatékonyan véd. Hogy milyen erős a védő szerepük, azt elektrokémiai tulajdonságaik vizsgálatával próbálják megbecsülni.

A MAN-t vigyázó szfinx. E szobor patináján kísérleteztek spanyol tudósok.

A vizsgálatok során rendszerint folyékony anyagokkal (elektrolitokkal) dolgoznak, amiket nehéz magukon a műtárgyon használni. Kézenfekvő megoldás lenne a patina leszedése, azonban ha roncsolásmentesen szeretnénk vizsgálódni, akkor ezt nem tehetjük meg.
A problémát úgy oldották meg spanyolországi kutatók, hogy "megszilárdították", kocsonyaszerű anyaggá, géllé alakították az elektrolitot. A módszert a MAN-t őrző bronz szfinxeken tesztelték.